GTranslate

 

Az IPSC lövészetet 1993-ban honosította meg Magyarországon három klub, a BHSE, a BRSE, és az Első Budai Polgári Lőegylet. Ez a fajta lövészet a korai ötvenes évek Amerikájában indult útjára, és az évek során gyorsan teret hódított a többi földrészen. Napjainkban mintegy 80 országban űzik e szép sportot, sokan igazolt versenyzőként, de közel kétszer annyian szabadidős elfoglaltságként. Nyugat-Európa országaiban, élükön Német- és Franciaországban már régen meghonosodott, és jelenleg a sport kelet felé terjeszkedik. Az elmúlt néhány évben eljutott Lengyelországig, Szlovákiáig, hazánkig, Horvátországig, és minden évben újabb és újabb országok csatlakoznak.

A sport alapötlete az volt, hogy a törvénytisztelő, önvédelmi fegyvert birtokló emberek számára gyakorlási lehetőséget biztosítsanak, ahol megtanulhatják a fegyver helyes, és mindenekelőtt biztonságos kezelését. Ennek megfelelően a mai napig rendkívül nagy súly fektetünk a biztonságra; szabályaink legnagyobb része erre vonatkozik, és a fegyver kezelése, elővétele nagyon szigorú szabályok alapján erős korlátok közé van szorítva. Ennyiben tehát megőriztük eredeti hagyományainkat, azonban mára az IPSC lövészet eltávolodott "harcművészeti" jellegétől - akárcsak a karate, az íjászat, vagy a vívás -, és teljes jogú sporttá változott.

Az IPSC lövészet alapja az, hogy a gyorsaságot, a lőszabatosságot (vagyis a pontosságot), és az erőt (a lövedék erejét) megpróbálja egyformán fontosnak tekinteni. A lövedék erejének fontossága abból ered, hogy a sport alapítói szerint önvédelemre a kiskaliberű fegyver nem alkalmas. Ennek megfelelően a sportban alkalmazható legkisebb kaliber a 9 mm-es; ezt nevezzük mi " kiskalibernek". A gyorsaság elsősorban azért került be a sportba, hogy a lőfeladatot "stresszhelyzetben" (egyfajta "nyomás alatt") kelljen végrehajtani. A lőszabatosság (találati pontosság) fontosságának bizonyításától pedig talán eltekinthetünk.

A fenti három elem olyannyira áthatja a sportot, hogy ma, mikor az önvédelmi jelleg már eltűnt, nem lehetne őket megváltoztatni. Legjobb esetben is csak a sport erőteljes megreformálásával, amit jelenleg senki nem kíván, hiszen semmilyen okunk nincs rá. Sportunk jelmondata ("Diligentia, Vis, Celeritas", vagyis az "erő, gyorsaság, pontosság" szavak latin megfelelői), illetve rövidítésük (DVC) teljes mértékben kifejezi ezt a tényt. E három betűt sokszor (elsősorban a levelezésben) elköszönésként is használjuk, az aláírás előtt, az "üdvözlettel" szó helyett.

E három betű mellé sokan odateszik az "F" betűt is, ami a "fun" (szórakozás) angol szó rövidítése. (A sport nyelve az angol, hiszen az Egyesült Államokból származik). Ez utal arra, hogy a legfőbb szempont, ami miatt sokan űzik e sportot, a szórakozás. Jóllehet egyre fontosabbá kezd válni az élsport jelleg is (jelenleg is folyamatban van a Lövészolimpia megszervezése, valamint a Sportszövetségek Világszövetségéhez való csatlakozásunk), a mai napig a sportolók 99 százaléka saját pénzéből, szabadidejében űzi.

Az IPSC lövészetben tehát a versenyzőnek meg kell kísérelnie a pontosságot, az erőt és a gyorsaságot nyerő kombinációvá elegyítenie. A célok 75 cm-szer 45 cm-esek, amelyekben egy 15 cm széles központi zóna jelenti az "A" zónát (a "tízes" kört). A legtöbb lőfeladat közeli célokra irányul, ritkák a 25 méteres vagy még hosszabb céltávolságok. A 15 centiméteres A zónát 25 méteren belülről eltalálni könnyűnek tűnhet egy gyakorlott pisztolylövész szemében, de az IPSC sportban csak a valódi nagykaliberű fegyverek (9 mm és nagyobb) engedélyezettek. Uralni egy erős maroklőfegyvert nyilvánvalóan sokkal nehezebb, mint lőni egy kiegyensúlyozott, kis visszaható erejű céllövő pisztollyal, különösen ha a versenyző a maximális gyorsaság elérésére törekszik. Az idő ugyanis jelentős faktort képvisel, mivel a találati eredményt elosztjuk a végrehajtás idejével, hogy megnöveljük a lőfeladat okozta kihívást.

S hogy mitől válik jó szórakozássá? Nos, alapelveink egyike teszi azzá. "Az IPSC lövészversenyek legyenek változatosak. Az ésszerűség határain belül a megoldandó feladatok állandó változtatásával kell elkerülni, hogy bármely technika, vagy eszköz irreálisan fontossá váljék. Az egyes lőfeladatok ismételhetőek, de egyetlen lőfeladatot sem szabad annyiszor megismételni, hogy az az IPSC lövészteljesítmény bármilyen állandó mérőjévé váljék." A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes lőfeladat más és más végrehajtási módszert kíván, és kissé más jellegű tehetséget igényel. Alapvetően szabad stílusú a sport, azonban a lőfeladatok fizikai akadályokat, és olyan előírásokat tartalmaznak, amelyek a lövészt belekényszerítik bizonyos (mindig más és más) testhelyzetbe, illetve lőstílusba (csak erős/gyenge kéz, stb.).

További fontos eleme a szórakozásnak a mozgásban végrehajtott lőfeladat. A legtöbb pályán ugyanis egynél több testhelyzet, illetve lőállás szerepel. Sokszor nincsenek is kijelölt lőállások, csupán a célok, illetve a különféle látás- és mozgáskorlátozó barikádok elhelyezése szab fizikai korlátokat. A lőfeladatok tervezésekor a legfontosabb szempont a szabad stílus, így a versenyzők képzelete szabadon szárnyalhat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legjobban megfelelő, leghatékonyabb végrehajtási módszert. Sokszor ajtókat, ablakokat kell kinyitni, hogy a mögöttük levő célok megtámadhatók legyenek. Máskor egy adott (fém)cél eltalálása egy másik cél felbukkanását, illetve mozgásba lendülését okozza. Vannak büntető célok, amelyek eltalálásáért komoly pontlevonás jár. Engedélyezett a célok részleges "kemény", illetve részleges vagy teljes "puha" takarása. (Kemény a takarás, ha a takaráson keresztül nem lőhető a cél; puha a takarás, ha rajta keresztül is lőhető).

A kiindulási helyzet gyakorlatilag bármi lehet - álló, fekvő, ülő, vagy bármilyen tevékenység szimulálása. A fegyver szintén bárhol, és bárhogyan elhelyezhető; lehet töltött vagy töltetlen, lehet a fegyvertokban, de lehet táskában, asztalfiókban, lehet kendővel letakarva. Az egyetlen szempont, hogy biztonságos legyen, és mindig a fő lőirányba mutasson.

Előfordul, hogy a versenyző valamely akciója (egy ablak, vagy ajtó nyitása, egy fogantyú meghúzása, vagy akár egy fémcél eltalálása) elindít egy folyamatot. Ez lehet egy mozgó cél indulása, vagy egy előbukkanó cél feltűnése, de lehet egy cél eltűnése is. Lehet akár az is, hogy a pálya egy adott berendezése megváltozik (pl. kinyílik egy ablak), ezáltal láthatóvá téve egy újabb célcsoportot, vagy eltüntetve egy másikat. Határt csupán a képzelet, illetve a tényleges megvalósítás, a pályaépítés könnyű, illetve nehéz volta szab.

Nem nehéz belátni, hogy az egyes lőfeladatok tényleg rendkívül változatosak lehetnek, hiszen a lőfeladatok tervezői hihetetlenül gazdag eszköztárból válogathatnak. Természetesen egy pályán belül lehetetlen az összes lehetséges technikai elemet felhasználni, de ezt senki nem is várja. Egy verseny, nehézségi fokától (szintjétől) függően több pályából állhat. Valószínűleg senki sem rendezett még versenyt, ahol háromnál kevesebb pálya lett volna. Ugyanakkor a verseny lebonyolításához szükséges idő korlátozott volta miatt a húsz pályánál nagyobb versenyek csak kontinens, illetve világbajnokságon szoktak előfordulni (jóllehet erre vonatkozóan semmiféle előírás nincs).

A sport "harcművészet" eredete miatt általában van egy "élethelyzet", amit a lőfeladat szimulál. Mind a mai napig nagymértékben megkönnyíti a lőfeladat tervezését, ha a tervező elképzel egy élethelyzetet, és azt igyekszik megvalósítani a lőtéren. Egyre többen vannak azonban, akik különösebb "szimulált történet" nélkül tervezik a lőfeladatokat. Ma már egyáltalán nem cél az egykor oly fontos "életszerű" lőfeladat tervezése. A legutóbbi Európa-bajnokságon például (amely Görögországban, Kréta szigetén volt) a görög mitológiából vett "élethelyzeteket" szimuláltak a lőfeladat tervezők.

Természetesen van ára is ennek a nagyfokú szabadságnak. Az egyik ilyen ár az, hogy egy pályán egyidejűleg csak egy versenyző tartózkodhat - az, aki éppen végrehajtja a feladatot. A másik az, hogy minden egyes versenyző mellé kell egy bíró, aki közelről figyeli a versenyzőt, és szükség esetén akár be is avatkozik.

A bírók felelőssége tehát rendkívül nagy. Általában két bírót célszerű kijelölni minden egyes pályára (a bírók számának korlátozott volta miatt sajnos ez nem mindig sikerül). Két bíró együtt legalább ötször hatékonyabb, mint külön-külön bármelyikük lenne.

Szintén a szabadság ára a biztonsági előírások nagy száma. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlíthetünk a fontosabbak közül. (A biztonsági előírás megszegőjét azonnali hatállyal ki kell zárni a versenyből.)

Első és legfontosabb szabály: a fegyver mindig töltetlen kell legyen, cső és tárfészek üres! Az egyetlen kivétel a tűzvonal, ahol a bíró vezényszava után megtölthető a fegyver. Bárki, akinél a lőtéren töltött fegyver van, a versenyből kizárandó, és a lőtér elhagyására felszólítható. Ha valaki saját önvédelmi fegyverrel rendelkezik, és versenyezni kíván, alkalmazkodnia kell ehhez a szabályhoz. Ha csak nézőként kíván részt venni a versenyen, és betartja az önvédelmi fegyver viselésének szabályait, természetesen hordhatja (rejtve) megtöltve.

Második, szintén igen fontos szabály: a fegyvernek mindig a tokjában kell lennie, kivenni onnan minden körülmények között (két kivétellel) tilos! Az egyik kivétel a tűzvonal. A fegyvert a tokjából a tűzvonalon a bíró vezényszava után lehet kivenni. A másik kivétel az úgynevezett biztonsági zóna. A biztonsági zóna pontosan arra szolgál, hogy a fegyvert a hordtáskából az övtokba lehessen helyezni, továbbá legyen egy hely, ahol a fegyver vizsgálat céljából kézbe vehető, illetve lehessen "szárazon" gyakorolni vele. A biztonsági zónába azonban lőszert érinteni tilos! Sem a dobozában, sem a tárban levő lőszer nem kezelhető, mialatt a versenyző a biztonsági zónában tartózkodik.

Harmadik, a lőfeladatok végrehajtása során érvényes szabály: a lövő ujjnak mindig kint kell lennie a sátorvasból, amikor a versenyző éppen nem céloz. Lőfeladat közben végrehajtott mozgás, illetve tárcsere, és akadály elhárítás közben sem szabad az ujjnak a sátorvason belül lennie.

A fegyvernek a lőfeladat során, mindentől függetlenül, egész idő alatt a biztonsági szögeken belüli irányba kell mutatnia. A biztonsági szög a golyófogó teteje, valamint - ha a lőfeladat másként nem rendelkezik - a fő lőirányhoz képest 90-90 fok, mindkét oldalon (ez egyben a maximum is), de ennél szűkebb is lehet.

Ezek csupán a legfontosabb szabályok, de ezek szigorú betartása teszi az IPSC versenyek helyszínét biztonságossá, lehetővé téve, hogy mindenki, beleértve a nézőket is, jól érezze magát, és élvezze az érdekes, mozgalmas látványosságot, illetve próbára tegye ügyességét, lőkészségét a feladatokkal.

Összefoglalásként azt mondhatjuk, az IPSC lövészet megalapításakor kijelölt fő cél megvalósult: ez a sport elsősorban biztonságos fegyverkezelésre, a fegyver tiszteletére, és olyan fegyelmezett viselkedésmódra tanít, amely nélkül elképzelhetetlen kellene legyen bármiféle lőfegyver kezelése, sőt még birtoklása is.



Ketler Iván 2000

 

Vissza felülre